A női misztériumok csodája: a menstruáció

A női misztérium csodája a menstruáció. A menstruációs vérünk véráldozat minden hónapban az élet oltárán. Egy olyan véráldozat, mely nem halálra, hanem életre ítél!

Először nézzük, funkcionálisan mi is történik a testünkben:

A testünk hónapról hónapra felkészül, hogy új életet foganjon. Nem kérdezi meg, hogy akarjuk-e, aktuális-e, nem kell kérvényt benyújtani és az sem érdekli, hogy 13, vagy 53 évesek vagyunk-e. Hónapról, hónapra felkészül a lehetőségre. A ciklus első napján elindul egy új petesejt érése. Kb. a ciklus felénél a tüsző megreped és a petesejt készen áll, hogy befogadja a hímivarsejtet és egyesülve folytassák közös útjukat. Ezzel egy időben, a méhünk is felkészül, hogy a petesejt és hímivarsejt násza után 9 hónapig otthont biztosítson. Új nyálkahártyát növeszt, ami arra hivatott, hogy a kis embriónk beágyazódjon és kapcsolatot teremtsen az anyával, amelyen keresztül 9 hónapig táplálódik, míg el nem jön a világrajövetel ideje.

Nézzük ennek a szellemi spirituális vonatkozását:

Testünk szent küldetést teljesít. Ciklikusan felkészül, hogy életet foganjon és hozzon világra. A teremtés legesszenciálisabb megnyilvánulása. A folyamat isteni kód alá rendelt. Képessé válni arra, amire ő. Embert teremteni, világra hozni. A menstruációs vérünk a jele annak, hogy új ciklus indul. Egy új kör, melyben egy új lehetőség nyílik az élet továbbvitelére.

– Hogy kapcsolódik a lelkünk, a testünkben zajló folyamathoz?

A ciklus első napján, melyet a vérzés jelez, nekünk tudattalanul is tudjuk, hogy új lehetőség indul. Kezdet, melyben minden lehetőség benne van. A menstruáció vége felé kiegyensúlyozódunk, és erőnk teljében vagyunk. Tápláljuk magunkat és a bennünk fejlődő új életcsírát. Közeledve a peteéréshez, növekvő vágyunk van a befogadásra, egyesülésre, szimbiózisban azzal, ami a petesejt létét is beteljesíti. Funkció szintjén azt mondanánk, megnövekszik a libidó. Hormonálisan aktív létünk során ez a beteljesülés annyiszor történik meg, ahányszor petesejt megtermékenyül. Ilyenkor a testünk folytatja a felkészülést a befogadásra és táplálásra.

Ha a megtermékenyülés elmarad, a petesejt elhal, s a méhnyálkahártya leválik és távozik, majd új ciklust indítva felkészül a következő körre.

A testünk tudja, hogy megtermékenyült, vagy megtermékenyületlen petesejttel van-e dolga. Testünkkel való természetes és tudattalan kapcsolódásunk okán a lelkünk is rezonál erre. Amikor egy petesejt beteljesületlenül elhal, egy tudattalan mini gyászreakció indul el bennünk. Elgyászoljuk egy bennünk lévő élet elmúló lehetőségét. A testünkben hordoztuk magzati korunk óta. Velünk együtt létezett. Benne volt őseink lenyomata. Életre kelt, vállalva az elmúlást is. Ha egy picit innen nézünk rá, talán érthetőbb a menstruáció előtti melankólia, súlyosabb esetben depresszió.

Ha az élet, a környezet, a körülményeink azt követeli tőlünk, hogy tekintet nélkül, mindig ugyanúgy és egyenletesen teljesítsünk a családban, mint feleség, anya, a munkahelyekről nem is beszélve, nem kap teret a gyász, az elengedés. Emiatt türelmetlenebbek leszünk a környezetünkkel, kevésbé cizelláljuk a véleményünket és ahol a legkevesebb figyelmességet kapjuk, ott arrogánssá, vagy agresszívvá is válhatunk. A testünk tükrözi a lelki állapotunkat és bár semmilyen fizikai ok nem indokolja, mégis görcsölhet, fájhat, ami a testünk könyörgése, hogy kérlek, figyelj rám! Ehelyett beveszünk pár gyógyszert, hogy képesek legyünk megfelelni a világ elvárásainak, vagy csak simán agyára megyünk a környezetnek.

Én csak annyit szoktam mondani: A menstruáló nő, csak élesebb tükre a világnak. Nem finomít, nem lágyít, nem ködösít. Kegyetlen, mint egy kozmetikai tükör, de a kozmetikai tükör is csak a hibákat nagyítja fel.

  • És mégis, akkor mi lehet a megoldás?
  • Eszedbe jutott már, hogy mélységes tisztelettel tekints a testedben zajló folyamatra, vagy csak utálod, hogy menstruálsz?
  • Gondoltál már rá, hogy megünnepeld a nőiségedet?
  • Hogy megünnepeld önmagadban a teremtő, világra hozó képességed? És bizony ebből fakad minden egyéb teremtésére is képesség. Ha épp nem babát, akkor mit vagy képes világra hozni?

Mi van, ha a teremtéseidben összhangba kerülnél a saját ciklusoddal. Óriási áldás, hogy női ciklusunknál fogva van egy természetes növekedés és elengedés energetikája a létünknek. Akár csak az ár-apály, mely a hold ciklusaira reagál, mi pedig a hold ciklusával analógiában növekszünk, kiteljesedünk, majd fogyatkozva elengedünk, megtisztulunk és megújulva újjászületünk. Hónapról, hónapra, ciklusról, ciklusra.

Mi lenne, ha megengednénk magunknak a gyászt, amikor épp elmúlik egy bennünk lévő lehetőség. Mi lenne, ha egy pillanatra megállnák az élet forgatagában és hálásak lennénk a testünknek, hogy rendületlen bizalommal készít fel bennünket a teremtésre? Mi lenne, ha hajlandók lennénk tudomásul venni, hogy mi zajlik a testünkben és a lelkünkben?

Mi lenne, ha kedvesen tudtára adnánk a környezetünknek, hogy milyen módon lehetnek hozzájárulás nekünk? Ahhoz, hogy a környezetünk figyelmes tudjon lenni hozzánk, előbb önmagunkkal kell figyelmesnek lennünk. Mindenkinél más, hogy mi esne jól neki. Valakinek ilyenkor több törődés, babusgatás kell. Valaki magányra, egyedüllétre vágyik. Valakit a mozgás segíti át. Lehet, hogy szeretsz ilyenkor más nők társaságában lenni, de az is megkönnyebbülést hozhat, ha elengedsz, kidobálsz dolgokat a környezetedből, hiszen az energetikád analóg az elmúlással, elengedéssel. És ami fontos! Szabad szomorúságot érezni. Szabad elgyengültnek lenni. Szabad ilyenkor másnak lenni. Ezt nem gyógyszerrel kell kezelni, hanem megengedéssel.

PMS, vagy PMD, a menstruációt megelőző néhány nap kellemetlen tünet együttesét nevezik így.

Tünetei: Mellfeszülés, has puffadás, has görcsök – ez még rajtunk kívül nem is zavarna senkit, tán neve sem lenne – és a sokat emlegetett, ízetlen vicceknek a tárgya, a hangulatingadozás, ingerlékenység, agresszió, súlyosabb esetekben depresszió.

Valakinél a menstruáció kezdetével elmúlnak a tünetek, másnál, még 2-3 napig eltarthat.

Mi okozza? A hormonok? Mi a megoldás? A gyógyszerek? Szélsőséges esetben fogamzásgátló tabletta?

Felmerül bennem a kérdés, lehetséges, hogy egy, a testünkben zajló, ciklikusan ismétlődő természetes folyamat, ami nem mellesleg az élet fenntartásának, továbbadásának, folytonosságának a záloga, úgy lenne kitalálva, hogy egy életen át hónapról hónapra szenvedjünk tőle?Egy belső hang ilyenkor mindig megszólal bennem. Lehetséges, hogy nem vagyunk tudatában valaminek? Lehetséges, hogy valamit totálisan figyelmen kívül hagyunk? Ha úgy tűnik, hogy valahol elvesztettük a fonalat, akkor vissza kell menni az elejére. A tünetek eldurvulása éppen a nem megengedésből fakad. Minél inkább nem akarok tudomást venni a folyamataimról, minél inkább utálkozom velük, minél inkább tekintet nélkül meg akarok felelni a teljesítményelvárásoknak, a testem és a lelkem egyre követelőzőbben fogja kérni, hogy „figyelj rám”!

Mik azok a dolgok, amik súlyosbítják a tüneteket?

  • A Nőiség elutasítása
  • Férfias helytállás az életben, férfias munkakör
  • A női működésre való alkalmatlanság érzete
  • Lelki merevség
  • Extrém halálfélelem
  • Fiatal korban, identitás zavar, lányból nővé válás. Kislány vagyok, vagy már nő?
  • A női működés felvállalásának hiánya
  • Egészséges női minta hiánya
  • Gyereket akarok
  • Nem akarok gyereket

Mi az, ami enyhíti a tüneteket?

  • Tiszteletben tartása a testi-lelki ciklikus működésének
  • Ünnepeld meg a nőiséged
  • Ismerd el a nő misztériumok csodáját
  • Vállald fel és ismerd el a szükségleteidet
  • Légy magaddal megengedő
  • Tudd, hogy minden rendben van Veled
  • Kérdezd meg a testedet, lelkedet, milyen hozzájárulás lehetsz neki ezekben a napokban
  • Kérj segítséget olyan emberektől, akik nem akarnak neked gyógyszert, antidepresszánst és fogamzásgátlót adni.

A témát megragadva szólnék a menstruációs tabukról:

Minden kornak meg volt a maga hiedelme a női menstruációval. A legrégebbi korokban mélységes tisztelet övezte. Míg egy férfi csak sérülés, valami erőszakos dolog révén vérzett, addig a nők hónapról hónapra, látszólag minden ok nélkül képesek voltak vérezni úgy, hogy semmi problémájuk nem volt emiatt. Úgy hitték, amikor egy nő úgy dönt, hogy megtartja a vérét, akkor állapotos lesz és gyermeket hoz világra. Mivel nem ismerték a párzás és utódlás összefüggéseit, óriási hatalmat tulajdonítottak a nőknek és a vérzésüknek. Hiszen rajtuk állt a közösség léte, fennmaradása. Vagyis ők jelentették a túlélést, az élet zálogát. Saját szerepüket abban látták, hogy mindezt óvják, védelmezzék.

  • Volt ahol a menstruáló nőket boszorkányos hatalommal ruházták fel, ezért tartózkodni kellett az érintésétől. Ha valaki menstruáló nővel hált, úgy tartották, az ördöggel cimborált.

A régi indián törzsi kultúrában szintén nagy tisztelet övezte a női vérzést. Mivel a női ciklus analóg a Hold járásra, azt mondták a menstruáló nőre, hogy holdidős. Mennyivel szebb megfogalmazás ez!
A fiatál lányok első holdidejét megünnepelték. Egy szertartás keretében köszöntötték őt a nő társai, akikkel vérszövetségre lépett. A törzsfőnök úgy köszöntötte: „Köszöntölek Téged, a népünk anyja, egy nemzet anyja lettél.” Majd álmot kért tőle, mely a népük jövőjéről szólt. Elismerve a holdidő alatti extra érzékenységet és képességet a transzcendens állapotokra.

  • Nálunk a magyarságban is régen azt mondták az először menstruáló lányokra, hogy kivirágzott, virágot hozott!

Ezzel szemben ma egy fiatal lány először a tévéreklámokból találkozik a témával. Olyan reklámokból, melyek azt sugallják, azokon a nehéz napokon is van lehetőség úgy csinálnod, mintha nem is lenne. Mintha nem is történne semmi. Tökéletes szárazság, illatosított betétek, esetleg tamponok, akkor végleg nem kell szembesülni az egésszel. Általában irodában dolgozó, vagy rohanó, élsportoló nőkkel reklámozzák ezt, biztatva, hogy nem kell kiesned a pörgésből, nem maradsz le semmiről. No, de ha ezek után a tested kiabál, hogy figyelj rá, sebaj, mert erre is van megoldás. A fiatal kislánynak az anyukája adja oda a gyógyszert. A vért, kék folyadékkal illusztrálják. Az akció filmekben dőlhet a hősök vére, de a menstruációs vér vállalhatatlan. Undorító, büdös, nem akarjuk se látni, se érezni. Elnevezése a köznyelvben: havibaj, beteg vagyok, nehéz napok…

Holdidős, virágot hozott, kivirágzott, női szövetség, az élet zálogává válni, beavatás, ünnepség…

Melyik mód lenne az, ami nagyobb invitálás lehetne a nőiségbe?

Ami nagyobb invitálás lenne számunkra, hogy nőként létezzünk, elismerjük magunkat, tiszteljük magunkat, s hálásak legyünk, hogy a holdvérünk hónapról hónapra megpecsételi teremtő képességünket!

Ha a nőiségedet érintő területeken is szeretnél változást elérni, akkor kattints ide: