Céltudatos Vagy?
A céltudatosság azt jelenti, hogy a kitűzött célt következetesen, kemény munkával, szorgalommal és fókuszáltsággal elérem. A siker akkor könyvelhető el, mikor célba értem.
Rengetegszer kaptam meg az életemben, hogy nem vagyok elég céltudatos, nem vagyok kitartó, következetes és minek kezdek bele már megint valamibe, amikor soha semmit nem csinálok végig.
El is hittem ezeket az ítéleteket és kénytelen voltam igazat adni, mert valóban sok mindent feladtam, vagy nem kezdtem vele látszólag semmit.
Most már úgy látom, hogy vannak célok, amik kitűzése szükségszerű, hogy megfelelő irányt vegyünk, de elérése egy ponton már oktalanná válhat. Ilyenkor kilépni, váltani, változtatni inkább éberség, bölcsesség, mint lustaság, vagy kitartás hiánya.
Nevet is adtam ennek: Úttudatosság.
Az úttudatosság megengedi, hogy csak addig kövessünk egy célt, míg az szolgál bennünket. Ha a félútig megkapunk mindent, amiért azon az úton elindultunk választhatunk új utakat, amihez lehet, megint egy célt fogunk kitűzni, de a lényeg most is az, hogy mutassa az irányt.
- Hányszor nem ismertük el magunkat és nem zsebeltük be a sikert, csak azért, mert nem értük el a kitűzött célt, annak ellenére, hogy mindent megkaptunk az úton, amiért elindultunk?
Ilyen lehet például a tanulmányok félbehagyása, egy válás, egy munkahely feladása stb.
Mielőtt belemennénk önmagunk bírálatába és elkönyvelnénk egy újabb sikertelenséget, valamint felcímkéznénk magunkat mindenféle jelzőkkel, jellemvonásokkal, – minthogy nem vagyok kitartó, következetes, szorgalmas, fókuszált -, inkább sorra vennénk, hogy mi is az, amit azon az úton tanultunk, felcsipegettünk, begyűjtöttünk, vagy éppen letettünk, elengedtünk, továbbléptünk?
Mi van, ha akkor is durranhat a pezsgő és a tűzijáték, ha nem érünk célba, hiszen valójában célba jutottunk, csak hamarabb. Vagy elértünk egy állomáshoz, ami mindent megváltoztat.
- Mi lenne, ha mindennap feltennénk a kérdést magunknak a nap végén: Mi az, amit ma tanultam?
- Mi az, ami ma örömtelibbé tett?
- Mi az, amit ma elengedtem?
- Mi az, amit ma meghaladtam?
- Mi az, amit ma elismerhetek magamnak?
- Mi más lehetséges még ezeken túl is?
Mi van, ha a célkitűzéseinkkel nem csapdába ejtjük magunkat, csak irányzékként használjuk, és folyamatosan készek vagyunk mást választani, ha az nagyobbat többet teremt önmagunk, vagy akár a világ számára?