Testbe zárt traumák

A testünk minden sejtjének van tudása, rögzít, felfog, továbbít információt és van memóriája. Ha valami sérülés, bántalmazás, trauma éri, rögzít minden információt. Mindent! Annak érdekében, hogy a jövőben el tudja kerülni, ki tudja küszöbölni, esetleg fel tudjon készülni rá.

Az első ilyen testbe zárt trauma, ami mindenkit érint a születési trauma. Az első gigászi próba, ahol nem kevesebbért, az életünkért indulunk útnak.

Az életet választani azt jelenti, hogy hajlandó vagy elköteleződni az élet élése mellett könnyedén, ragyogva és örömmel.

A testecske, amit addig csak puhaság, lágyság, melegség, sikamlósság vett körül, egyszer csak egy óriási nyomásnak lesz kitéve. Újra meg újra, egyre gyorsuló ritmusban, míg nem be préselődve a csontos medencébe, átnyomakodva a szűk szülőcsatornán, nem látva az alagút végét, centiről, centire haladva, jövőkép nélkül, minden pillanatban a jelen valóságát megélve menni valami felé. Leküzdve mindent, megérkezvén a világra még mindig nem ért véget a kihívások sora. Köldökzsinór elvágás, fürdetés, szemcsepp, szurkálás, csövek ledugdosása az orrba, torokba, mielőtt még a megnyugvás jön édesanya karjaiban, Óriási munka ez a testnek és jó esetben csak munka. Sok esetben azonban sokk, trauma, az egész életünket meghatározza. Minden olyan helyzetben, ahol fejest kellene ugranunk valami újba, valami ismeretlenben, az egész testünk emlékezete bekapcsol és a születésünk mintázatát vetíti rá az új helyzetre. Ide kapcsolódhat akár a klausztrofóbia, a szűk hely, a beszorítottság, beragadás, fulladás érzetét próbálja kizárni. Ha nem megyek a bezárt, szűk helyekre, nem halok meg. Heves, fizikai tünetek fognak emlékeztetni, hogy ne menj olyan helyekre, ahova beszorulhatsz. Rengeteg ilyen példát lehetne még felsorolni.

Traumát okoz a testnek az is, mikor bármilyen ütés, vágás, szúrás, zúzódás éri. Ide tartoznak a balesetek, a szülés és a műtétek is.

Ha történik egy baleset, a baleset pillanatában jelenlévő minden információt rögzít a test és az agy is. A hőmérsékletet, a színeket, a levegő páratartalmát, a levegő összetételét (pl pollenek) a hangokat, illatokat, testhelyzetet, gondolatot és még sok minden mást. Amikor ezekből meghatározóan sok együttes jelenlétét érzékeli a test, akkor vészriadót fúj és mindent megtesz azért, hogy kivédje, elkerülje. Járt hozzám egy hölgy, akinek esős, borongós novemberi időben volt egy súlyos autó balesete.  Sikerült felépülni belőle, viszont amikor ilyen esős, hideg, borongós idő volt, mindig olyan szédülés és gyengeség tört rá, hogy nem tudta elhagyni a lakást. A test így védte magát. Ha nem megy ki a lakásból, nem is érheti autóbaleset. Műtéteknél hiába volt az agyunk kiütve altatásban, a test minden traumát megélt. Így a testünknek lehetnek reakciói mindenre, ami ott körülvette. Fények, színek, műszerek hangjai, hőmérséklet, fertőtlenítő és más vegyszerek illatai. Egy olyan baleset, amit műtét is követ, a testet rövid időn belül sorozatos trauma éri.

A testnek meg lenne a képessége arra, hogy tökéletesen helyre hozza önmagát, mégis hasznosabbnak tűnik, ha a trauma emlékét átörökíti a következő sejteknek is. Ez az oka annak, hogy hegesedve gyógyulnak a sérülések. A heg maga, az átörökített emlék.

Ez egy kicsit olyan, mint amikor tovább adjuk a negatív tapasztalatainkat utánunk érkezőnek és ő is tovább adja, majd ő is … Kicsit kopik az információ, de valamennyi mindig marad belőle. Így  a hegek halványodnak, de múlnak el teljesen. A testen belüli traumák, ugyanígy bevésődnek. Emiatt, van, hogy egy baleset műtéti heg érzékennyé válik időjárásra, bizonyos terhelésre, körülményre.

A következő csoportja a testbe zárt traumáknak, az a testet ért bírálat, ítélet. Egy test sorozatos durva megítélése, kritizálása, rosszá tevése is traumatikus a test számára. Ugyanúgy lesokkolódik tőle, mint egy fizikai megterheléstől. A testben ilyenkor nem lokalizálódik a trauma, hanem az egész testre kiterjedve jelenik meg. Befeszül, görcsössé válik.

Ezt a traumát mások és saját magunk is okozhatjuk a testünknek. Minden olyan bírálat, ami valaki más, vagy saját magunk által éri testet, mint pl, hogy ronda, undorító, kövér, sovány, béna stb durva trauma testnek, ami ellen védekezni kényszerül. Ami befeszülést és bezárulást eredményez. Soha, de soha nem tegyünk bíráló megjegyzést mások testére. A teste, mindenkinek a magánügye. A testnek nem elsődleges dolga jól kinézni. A test rengeteg feladatot, funkciót lát el, tökéletes öngyógyító mechanizmusokkal rendelkezik, újra regenerálja magát és ezen felül végtelen öröm forrása is lehet számunkra. A test lehet a gyönyörök kertje, felfoghatja a minket körülvevő világot, közvetíthet számunkra sok csodát! Minél hálásabbak vagyunk a testünknek, annál ragyogóbban fog kinézni is. Persze soha nem mindenki ízlésének megfelelve, de ez nem is kell, hogy célunk legyen. 

Ha valakinek megjegyzést tennénk a külsejére, a testére, testalkatára, tegyük fel előtte a kérdést, hogy mit teremtek vele? Fontos, hogy ezt kimondjam? Hozzájárulok ezzel neki, magamnak vagy bárkinek?  Mi lenne, ha inkább vidámságot, kedvességet vinnénk egymás életébe, bántás, megbántás és kritikák helyett?

• Mi az, ami a testet ért traumák feloldásában segítség lehet?

Most talán sokak fejébe az van, hogy ehhez szakemberek kellenek és speciálisan ilyen olyan oldásokra járni, feltárni stb.… Ezt is lehet választani, sok módszer nagyon hatékony ebben, de amit én mondok, az mindenki számára elérhető, választható.

A testből ki lehet simogatni a traumát. Kedvesen, finoman, nem tolakodva, betörve, behatolva. A testnek az érintés finom, lágy és gyógyító. Érinteni, simogatni és igazán kedvesnek lenni vele. Figyelni rá. Azt mondani: Szia, testecske. Mit adhatok Neked, milyen kedvesség lehetek, ami számodra könnyen befogadható? Ez lehet ölelés, cirógatás, simogatás, masszázs. Elismerni a nagyszerűségét, amit nap, mint megtesz, ahogy működik, hogy működik.

• A Te tested mennyi simogatást, érintést, ölelést kap?
• Mennyire vagy kedves a saját testedhez?
• Eszedbe jut-e a testednek elismerni, hogy működik?
• És amikor épp neked nehéz, mert lázas vagy és pocsékul vagy a testedben, eszedbe jut-e, hogy a tested most egy intenzív helyreállításban van, és téged, aki csak hajszolod, finoman parkoló pályára tesz, hogy ne tudd hajszolni, amíg ő dolgozik és felépíti magát újra? 
• Ha aláveted valami traumának, eszedbe jut-e kapcsolódni hozzá és megköszönni, hogy kibírja veled. Pl, mikor kitépkeded a szőrödet, vagy amikor egy hajfestés miatt vegyszerekkel bombázod, vagy amikor a buli hevében több alkoholt iszol, mint ami a testeddel kedves, esetleg túlhajszolod, sportban, vagy egész nap egy széken ülteted, amikor szépészeti műtétnek veted alá az amúgy egészséges, jól működő testedet? Eszedbe jut-e, ilyenkor azt mondani a testednek, hogy köszönöm, hálás vagyok?
• Eszedbe jut-e a gyerekedet álomba simizni, vagy tanuljon meg egyedül elaludni? Eszedbe jut-e a párodat csak úgy végig simizni? Megérinted-e az embereket? Adsz-e ölelést, s befogadod-e mindezt?
• Hajlandó lennél minden traumát kisimogatni a testedből?

Ha a nőiségedet érintő területeken is szeretnél változást elérni, akkor kattints ide: